Idő

Csak múlna már. Vánszorognak a percek, akár egy reumás csiga.

Várom, hogy teljen gyorsan, gyorsabban,

mialatt ezer dolog válik időszerűvé lassan.

Nincs hozzá kedvem. És időm sem.

Inkább bele sem kezdek. Meg amúgy is minek?

Mikor úgy rohan. Mint egy eszét vesztett versenyparipa az istállóban.

Az évek szempillantás alatt múlnak.

Túl lassan és túl gyorsan;

egyszerre

túl kevés, aztán meg sok is belőle.

Túl személyes az idő ahhoz képest, hogy nem is létezik;

ahhoz képest, hogy semmi, hogy

Nincs.

Sirály

Hát így

Váltottam.

Az érzés újszerű.

Türelmes építkezésből nyerni erőt – villámgyors porig zúzás helyett.

Közben a ’Megtelt!’ tábla is állandósult a fejemben.

Tele vagyok. Gondolatokkal. A mások gondolataival. Amik fittyet hányva a tulajdonjogokra, mint egy undok, kövér kakukkfióka száműzik helyükről megmaradt foszlányaimat.

Nincs hát mit szépítenem: a Szó elpártolt (a Mozdulathoz én lettem hűtlen).

Az érzés újszerű… hogy mindeközben új barátként parolázgat velem

a Cél és az Értelem.

Sirály

Over the Rainbow

Szikrázó napsütésben lubickolás a csillámló vízben és egymás szemében. Ízes falatok és bókok mögött bujkáló mosoly a száj szegletében. Fülledt ráncok tánca a lepedőn izzó gyertyafényben. Szárnyaló száguldásban falt országút, gondolatok és órák időtlensége.

Szivárványos izgalom a közös létben – mint egy merészen szép, tartósnak ható smink a szemkörnyéken.

Illúzió?! Amit könnyedén tűntet majd el a Chanel kétfázisú szempilla-lemosó?

Sirály

Alkotói válság

Június huszonkettő - augusztus öt: negyvennégy nap boldog mosolya.

Ijedten kiadott cikktéma.

Áldott Harmónia.

Sirály

Ami igazán lényeges

Szelídített kisrókaként tehetetlenül figyelem, ahogy mások döntenek a sorsom felett, miközben pontosan tudom, hogy semmi sem történik, amibe én már rég’ ne egyeztem volna bele…

Sirály

Záróvizsga

Nincs holnap

Nincs feltétel

Nincs ok

Csak a puszta létezése

Otthon vagyok

A pillanatban

A test zugaiban

Nincs szükségem

Felnőttem

-mint a

Szeretetem

Sirály

Bestseller

Te a torony tetején. Ami lángol már egy ideje. Tudod, hogy ugrani kéne.

Én a torony lábánál. Az oroszlánt szelídítve.

Te bátran bámulsz a tükörbe, mialatt én mosolygok, az ordítást kendőzve.

Gyönyörű regény lehetne belőle.

Szívfacsaró, katartikus történet. Igazi bestseller.

De ki mondta, hogy regényhős szerepre vágyom a boldogság helyett?

Sirály

Hét 'miért?'

Miért hiszi a rendező, hogy a lelkiismeret kilókban mérhető?

Miért akar bűntudatból Istent játszani a főszereplő?

Miért dicsőséges a hatalom-ittas Mikulás szerep?

Miért nem kiált pszichológusért a néző?

Miért menti meg főhősével együtt a filmet a Nő?

Miért cikáznak a fejemben a méltatlan és megalázó szavak, mikor a moziban egyedül hagynak?

És miért hat rám mégis, mint valami varázslat ez a film, s a kapcsolat?

Sirály

Csak Élni

Nem akarok kötelékeket. Nem akarok konvenciókat. Nem akarom a korlátaimat. Nem akarok határokat. Nem akarok szabályokat. Nem akarom a lektorált szavakat. Nem akarok figyelmezni emberi mivoltomra. Nem akarok fókuszálni a nem akarásra.

Sikítani akarok a szélben. Nevetni a sötétben. Táncolni az extázistól részegen. Tűzzel játszadozni, bottal hangyabolyt piszkálni, húrokat pattanásig feszíteni, dimenzió-kapukon átkelni, hétszer-hét szobám szörny-árnyas rejtekében turkálni.

Merészen a tükörbe nézni. Ott megtalálni Téged.

Karjaid közt elaludni. És álmodni, hogy:

Élek!

Sirály

Sok

Akarsz-e játszani?

„A játszótársam, mondd, akarsz-e lenni,
akarsz-e mindig, mindig játszani”* 

Megfeszítve

Nehéz elviselni valakit, aki vibrál, és olyan feszült, mint egy kifeszített íj a lövés előtt, hiába tombol az energia a megfeszített mozdulatban, nincsen hasznosítva, már-már szétveti a tüdőt a visszatartott levegő, el kéne engedni azt az átkozott nyilat a kis piros kört célozva, de úgy nehéz lesz, ha nincs meg a céltábla.

Nehéz elviselni valakit, aki kínos dermedtségben némán ordít tárgyat vesztve, nehéz elviselni ezt a valakit – pláne, hogy bennem lakik.

Sirály

Ez itt

egy „most még nem tudom” bejegyzés helye lenne, egy jellemről, amit még csak keresgélek, egy hangról, ami jólesőn simogat, a veszély izgalmáról, ami a hivatalos elutasítás mellett is fogva tart, titkos éji találkáról és az Árpád-hídon való száguldásról …de csak lenne, mert még nem tudom megfogalmazni se

Sirály

Vonzások és tanítások

Hurrikánként süvít be az ajtón, és már ömlik is tüdejéből a szó. Stílusról beszél, meg intelligenciáról, tiszteletről és vonzódásról, vívódásról, meg álmatlan éjszakáról. Férfiről, aki annyi idő után a semmiből tűnt fel, s aki megmozgatja érzékeit az agyával egyetemben. Aki a nőiességét dicséri esemesben, csupa nagybetűvel, és akinek menyasszonya van, bevallottan. Aki most nem tudja, mit tegyen, mint ahogy ő sem, mert neki is fáj(na) a harmadik bánata, és súlyos dolog a karma. Viaskodik, mint én, aki tudja, előbb-utóbb meg kell szólalnia; ki kell préselni magamból valami okosat - legszívesebben megbüntetném gyorshajtásért a gondolataimat.

A kávéház közben tükörkastéllyá lett, tanácstalan bolyongok termeiben, kibuggyanó szavaimat visszhangozzák a falak, és én kétségbeesetten keresem bennük a kristálytiszta vizet, miközben érzem, égeti a torkom a lefelé csordogáló vérvörös bor…

Sirály

„Minden ember,

minden apró mozzanat

életedbe úgy került, hogy

magad vontad oda.

Az pedig,

hogy most mit kezdesz velük,

rajtad áll.”

/R.Bach: Illúziók/

Illúzió-rulett

Kérem, tegyék meg tétjeiket!

Örülök, hogy látlak. Szép vagy. Séta a folyónál? Hogy melyiknél? – szerintem nekünk mindegy. Tetszik a történeted. Mint Te. Szeretem a veszélyt. Vágyom a veszélyt. Félek elvágni a kötelékeimet. Jó Veled. Legszívesebben elrabolnálak. Örökre. Lehet, hogy fél évig nem is jelentkezem. Szép vagy. Szeretsz? Éreztem az energiákat tánc közben. Igen, Te el tudnál varázsolni! Boszorkány. Megtetted? Nem adhatom fel az életemet. Vigyázni fogok Rád. Vigyázni akarok Rád. Vagy mégsem. Mondtam már, hogy szép vagy? Ezt a napot Neked szántam. Veled akartam lenni. Mindennél jobban. November óta nem láttam a barátomat. Ennek a napnak nem szabadna itt véget érnie. Feszült vagyok, persze. De mégsem. Kapok puszit? Dominóként dőlne rám minden. Nem tehetem. Felelősséggel tartozom. Szeretni fogom a hétfő reggeleket. Mert akkor örülhetek Neked. Szép vagy.

Köszönjük, nincs több tét!

Harmincnégy. Piros.

Gratulálunk. – Ön nyert?!

Sirály

Szárnyak nélkül

Hát, ezt elkiabáltam. Két hét telt el három nap alatt, miközben megállapítottam, hogy az érintés nem kell, ha nem olyan, és a jósnőnek, úgy fest, mégiscsak igaza van.

A kép persze – utólag – mindig összeáll, mert hegytetőről nézve széles a láthatár, csak a völgy mélységeiben tűnnek a darabkák összefüggéstelen kuszaságnak. Én meg ebből a völgyből lépdelek folyvást kifelé, felfelé a hegyoldalon örökké – mert ez a jelen – s mire a hegytetőn elcsípem a jövőt, az máris múlttá változik, és kitárulkozik. Tessék, ismét okosabb lettem – ám a jövő felé fordítva tekintetem: hát nem ott áll egy magasabb hegy előttem?!

Sirály

Az életem mostanság

mint a gazdasági válság. Létezik, csak még nem érzem. Ennek a világnak vége.

Az otthon a béke, a nyugalom szigete. Mint az a kis közösség, ott, a templomtorony tövében, a zsúfolt és koszos város hetedik kerületében. Te új vagy itt. Körbevezethetlek?

Igen, valamin „berágtam”. Bár én inkább azt kérdezném: „megbántottalak?” 

Titkos cetli a tárgyaláson, maga a nyers izgalom. Az írisz színes foltjaiba merülve keresem-kutatom – térre szomjazom!

Hiányzik Avalon, és a tenger. Idén utazom.

S még az is lehet, hogy végül visszatérek…

Sirály

Valami őrület

Álmodsz valamiről. De nem teszel érte semmit sem. Aztán történik valami. De te semminek nézed. Valami mégis bánt, elraktározod az emléket. Később a semmibe kapaszkodsz, és valaminek hiszed. Ám valami felébreszt, és attól a pillanattól a valamit is semmiként kezeled, mert így nem kell megőrizned. Ami nem a tied, azt elveszíteni sem lehet! Azután megijedsz, hogy végül nem marad semmid sem...

Az ördög köre ez, s már az is valami, ha ezt felismered.

Sirály

Az Élet zamata

Másodszor is hat. Úgy érzem magam, mint akit gyomorszájon vágtak. S folyton egy mondat dübörög a fejemben: „hogy az emberek rájöjjenek az Élet igazi ízére”.

’A Nő, a Bolond és az Üresség’ lehetne ’A szabadság útjai’ alcíme.

A Nő, aki, ha kell, az oroszlán torkáig nyúl, s a Hold változékonyságával képes az örök megújulásra.

A Bolond, akinek kizárólagos joga az Igazság – hát él is vele. Kegyetlen jutalma épp a bolondságra ítéltsége.

Az üresség gyakori vendég, és nem segítenek ellene a kilométerek. A reménytelenség az, mely hazugságot merevít belőle.

Néha én is úgy hiszem, meg kell rázni, felrázni a világot, sarkaiból kiforgatni, pólust váltani, és rárivallni az emberiségre: Ébredj végre! Az Élet több és más, mint munka, rohanás, és az évekkel sűrűsödő gond-porció, csipetnyi boldogság-lufival fűszerezve.

’A szabadság útjai’ megtette. Gyomorszájon vágott. Ez a rendező, Sam Mendes módszere. Hogy az emberek rájöjjenek az élet igazi ízére.

Áldassék az összes próféta – legyen bár művész, pap vagy spiritiszta –, aki az ébresztés feladatát választotta!

Sirály

Zaklatottan

Csak az ökör iszik magában. Meg én.

Még nem világos a tanítás. De majd megfejtem. Ezt is. Csak hol a frászban vagytok ilyenkor, amikor szükségem lenne Rátok?

Remeteként száguldozom a diadalszekeremen. Csak az irányt nem mindig tudom, jó-e?

Vodka-martinit kérek, három olíva-bogyóval! Mert az egészséges. Szeressen, aki tud. És ma! …holnap már nem érdekes.

Pokolba az Uránusszal!

És pokolba a türelemmel.

Sirály

Úton

Mogorva télben száguldok az M7-esen. Kopár fák suhannak monoton bólogatással az útszélen. Hidegen hagy az elhagyott táj a meleg utastérben. Néhányan agresszíven száguldanak el mellettem. Másokat én hagyok le közönyösen.

Már tucatjára üvölt a fülembe a ’csodálatos idegen’, újra megismétlem. Egyedül vezetek, élvezem. Távolodom az otthonomtól, engem is hajt a vágy, haladni, előre. Néha sávot váltok, bár nem mindig használom az irányjelzőmet. Jó érzés tudni: bármikor hazatérhetek.

A visszapillantómban tükröződő nap épp lebukni készül valószínűtlen vörös köntösében. Végtelen nyugalom társul mellém, és némán magához ölel. Mintha ráleltem volna a kijáratra. A világból.

Egy kéz hanyagul tartja a kormányt, a gázpedálon egy láb – és én hova lettem?

Úton vagyok.

Sirály

 „Az Isten itt állt a hátam mögött

s én megkerültem érte a világot”

/József Attila/

KÉPesség

Ketten ülünk az asztalnál.

A papír fehér felülete kihívón kínálja magát korlátlan lehetőségeivel.

Én aggódva elemzem esélyeimet, végiggondolom múltbéli eredményeimet.

Csitt, bal agyfélteke! Ez most nem a te tereped!

Engedj ide. Most.

Csitt!

Figyelek.

A kép összeomlik - végre felsejlenek a részletek. Arányok kerülnek a felszínre, a kusza vonalak formát kapnak.

’Hábés’ kontúr éled a grafitos kendő alatt, rézsút vágott radír-ceruza leheli tekintetté az általad szemnek nevezett trapéz formájú inverz tereket és árnyékos háromszögeket.

Önfeledt alkotás tágítja a jelent. Egy en dehors passé – időtlen off-balance sem lehet tökéletesebb.

Ketten ülünk az asztalnál. A papír és én.

Végül nem marad más: csak a rajz.

Sirály

Olvasni akarok

Adjatok a kezembe valakit, akit lapozni lehet, akit megfejteni, értelmezni kell, adjatok tartalmat a gondolataimnak, kihívást az érzékeimnek – a szürkeség álmosít és takarításra késztet, elő is került néhány hulla a szekrényből, poros emlékek, nem jók már semmire, de az enyémek.

És a tiétek persze, nem is tudtok velük mit kezdeni, anekdotáztok néha, azt remélem, vagy csak egy mosoly bujkál a szátok szegletében, hogy igen, ez az a nő, aki megértett valamit belőlem, akiért otthagytam, aki otthagyott, aki miatt és akiért majdnem megőrültem, lehet, fordított sorrendben, akivel az ágyamban jövőt képzeltem, akit csak az ágyamba képzeltem, akivel játszottam, és aki játszott velem.

Mégis, emlékeinket ha összetennénk, zavaros lenne a kép, mint egykor a ’hangyák háborúja’ adásszünet idején, mert a valóság bonyolult és nem létezik, de az Ezerarcú Folytatás így is csábít, kaján vigyorával ő már tudja: ha akarom, ha nem, szárad a festék a következő fejezeten.

Sirály

Három történet

ücsörögök és az üres képernyőre meredek, mesélném, hogy mi történt velem, de a kusza gondolatörvény nem enged, az ujjaim is merevek, dönteni kellene, dönteni végre, mi az mi blogra érdemes, hogy én is, mint az a másik, érezni akarom a frissen nyomott szövegem illatát, mint a színpad mámorát, bár ez utóbbi szinte kipipálva, az ügyelőpultból pislogva, azért még így is érdemes, hiszen tapasztalat került a batyumba és egy hűtőmágnes, nem mintha számítana, mint az óriás nyuszifülek, amik évek óta ordítanak a ’nem-létező állat’ teszten, hogy a külvilág befolyása az erősebb, hát ezért nem beszél velem, mert szentül hitte, hogy az én mércémnek úgysem felelne meg, nem is tehetett mást, csak szidta, ócsárolta, miközben szerette, aztán jött a meghasonulás, a saját csapdájába esett, én meg hiszem, hogy egy megvilágosodott pillanattal lefüleltem, mert Ízisz papnője tisztán lát, sőt tisztánlát, én meg elhiszem, hogy tudja ezt a megalázott, székhez kötözött és megerőszakolt mester, csoda hogy él a második szívinfarktus után, és csoda, hogy ember, csak nevetni tudok az élet csodáján és a tengernyi hiten, egyre csak nevetek, mit nevetek, kacagok az édes kis semmiségeken, a habkönnyű mindennapokra szavakat húzni nehezen lehet, gondolom, nem is értitek

Sirály

Döntetlen

-         Azt hiszed, nem látom, ahogy simogatod? Ahogy bíztatólag a fülébe pusmogsz?

-         Gondolod, hogy jobban vonzza a te megfejtésre váró némaságod?

-         Azt hiszed, a túlcicomázott külsőd majd elvakítja?

-         Szerinted meddig tartja csábítónak a csupaszságodat?

-         Tudom, hogy folyvást csalod!

-         Te meg állandóan a korlátait hangsúlyozod!

-         Padlóra küldöd, ha úgy tartja kedved.

-         Kizsigereled, a végsőkig kimeríted!

-         Meglásd, elkopsz majd!

-         Te hamarabb!

-         …majd ő választ...

-         Rám mindig szüksége lesz! – ordítja a Szó.

-         Örökké szeretni fog! – kontráz a Mozdulat. 

Sirály 

Átutazók (René Aubry-t hallgatva)

Munka, utazás, rohanó évek.

Elhagyott tájak, barátok és szerelmek.

Reggeli rutin - kifacsart teafilterek.

Életek jönnek. Életek mennek.

Sirály

A pofon

Váratlanul ért. Elakadt a szavam.

Pedig kiabáltunk is már egymással. Egymásért. Most nem. Értelme sem volt a hangos szónak – itt én már szép sem lehetek. Így maradtam az „értem” és a „jó, rendben” stabil menedékében.

Nem vagyok bűntelen. Ezt elismerem. De a balhét nem viszem el.

Nem értem. Mitől lett ott minden fehér, itt meg fekete.

Elakadt a szavam. És most nem is vágyom, hogy visszatérjen.

Sirály

Egy átlagos hétvége

Esemest küldött: „Átmennék, de nem ígérem, hogy jó leszek.” És rossz volt. Nekem meg jó.

A hideg-kék szemek játékból ellenkeztek. Ákossal hazatértem, a Balcsira már Liszt vitt le. Halottak napján varázslat a nyári naplemente. Jó döntés a miniszoknya - messzire ér a szára. Karácsonyra alvást kérek.

És még mindig nem tudom, Evita szent volt-e, vagy kurva?

Sirály

To dance or not to be - avagy egy próba pillanatai

Nyújtsd a karod! Lágyabban! Magasabbra azt a lábat! Sokkal magasabbra! Még egyszer! Legyen tekinteted! Lássam a szemed! Még egyszer! Halld a zenét, négy, öt, hat. Tönkreteszed, ha előbb tapsolsz! Még egyszer! Élesebben! Szenvedéllyel! Még egyszer! Ne öld meg a mozdulatot! Hát nem érted? Az életedért táncolsz! Még egyszer!

Érzelmeket akarok! Még egyszer! Ideges vagy? Akkor még egyszer! Na végre megszületett, tovább! Ne veszítsd el a lendületet! Még egyszer! A tánc több mint mozdulatok összessége - táncolj! Még egyszer!

Lentről indít a kar! Ezt már tegnap megbeszéltük! Miért nem gyakoroltad? Az okok nem érdekelnek! Tucatjával ácsingóznak a helyedre! Még egyszer! Ne húzd a szádat! Tudom, hogy fáradt vagy. Még egyszer! Táncosként akarsz élni?... ahhoz előbb bele kell halni!

Még egyszer!

Sirály

Az Illat, az Érintés és a Mozdulat